A férjem rokonai egy hétre jöttek, de egy hónapig maradtak: így űztem el őket örökre

A hívatlan vendégek egy hét helyett egy hónapig maradtak a lakásban, de a feleség zseniális takarítási haditerve végleg elvette a kedvüket a látogatástól.

Amikor a hívatlan vendégek betoppannak pár napra, az ember még próbál jó képet vágni a dologhoz, de mi van akkor, ha a látogatás hetekig tartó rémálommá válik? Anna és a férje békés, csendes életét alapjaiban rengette meg a falusi rokonság érkezése, ám a feleség végül olyan zseniális cselt eszelt ki, amellyel örökre megszabadult tőlük.

Az ártatlannak tűnő kérés a telefonban

— Drága Annácskám, dehogy maradunk sokáig! Csak beugrunk egy hétre, elmegyünk az orvoshoz, megnézzük a híres piacotokat, és már megyünk is haza — hízelgett a telefonban Zinaida Petrovna, a férj édesanyja. Biztosította a menyét, hogy lányával, Lenával és unokájával, a nyolcéves Pavlikkal akár a földön is elalszanak, hisz ők egyszerű emberek, nem igényelnek semmi különlegeset.

Anna fáradtan roskadt le a sámlira a parányi konyhában. Magyartanárként dolgozott egy helyi iskolában, és a negyedév végi dolgozatjavítások amúgy is teljesen kimerítették. Férje, Nyikolaj, esztergályosként gürcölt a gyárban, és esténként holtfáradtan esett az ágyba. A nehezen megszerzett kétszobás lakás jelentette számukra a békés menedéket, ám a rokonság érkezése mindent felborítani látszott.

„Költsünk inkább pénzt idegenekre, amikor a tulajdon fiam a városban él? Egy vérből valók vagyunk! Szombat reggel érkezünk!”

Bár Anna próbálta felvetni, hogy inkább béreljenek egy szobát, az anyós azonnal lecsapta a telefont. Nyikolaj sem mert ellenkezni: mégiscsak az édesanyjáról és a húgáról volt szó, így beletörődtek a látszólag rövid látogatásba.

A hívatlan vendégek beköltöznek: az első hetek káosza

Szombat reggel kíméletlen ricsajjal és bőröndök csikorgásával állított be a csapat. Zinaida Petrovna rögtön azzal nyitott, hogy mekkora a por a lakásban, és a menye biztosan semmittevő, ha ilyen rendetlenséget hagy maga után. A harmincéves, munkanélküli Lena azonnal a vendégszoba kanapéjának keménységére panaszkodott, a kis Pavlik pedig már az első órában lekvárral kente össze a frissen vasalt terítőt.

A megállapodás szerint a házaspár maradt a saját hálójában, a vendégek pedig a nappalit kapták meg. Az első hét mégis végtelen küzdelemmé vált Anna számára:

  • Hajnalban kelt, hogy mindenkire főzzön, mielőtt elindult a tanításra.
  • Munka után roskadozó szatyrokkal cipelte haza a vacsorára valót.
  • Lena egész nap a kanapén hevert, és a hátfájására hivatkozva nézte a televíziót.
  • Pavlik letört dísztárgyakkal és maszatos tapétákkal jelölte meg a lakást.

Amikor letelt a megbeszélt hét, Anna rákérdezett a hazautazás időpontjára. Az anyós ekkor hirtelen újabb vizsgálatokra és a drága vonatjegyekre hivatkozott. Amikor a házimunka megosztása szóba került, Lena felháborodottan sikoltozott, mondván, ő gyógyulni jött ide, nem pedig felmosni. Így telt el a második, majd a harmadik hét is, miközben a családi kassza teljesen kiürült a drága csemegékre vágyó rokonok miatt.

A csepp a pohárban és a titkos haditerv

A katasztrófa pontosan egy hónap elteltével tetőzött. Anna egy kimerítő felügyeleti vizsgálat után ért haza, táskájában egy köteg ellenőrzésre váró dolgozattal. A konyhában döbbenetes látvány fogadta: az anyós és a lánya az ünnepi konyakot bontották fel drága felvágottak és kaviár kíséretében, miközben azt ünnepelték, hogy már egy hónapja élvezik a vendégszeretetet.

A legszörnyűbb azonban az volt, hogy a kis Pavlik a földön ülve vastag filctollakkal rajzolta tele a diákok beadott dolgozatait. A gyerekek munkája és a tanárnő fáradozása egy szempillantás alatt semmivé vált a felelőtlen rokonok szórakozása miatt.

Amikor Anna számonkérte őket, Lena csak annyit vetett oda flegmán, hogy a gyerek csupán a kreativitását éli ki, papírt pedig bármikor lehet venni. Anna ekkor nem kiabált, és vacsorát sem főzött. Bezárkózott a szobájába, és világos ultimátumot adott a férjének: vagy segít elüldözni őket, vagy ő maga költözik el, és Nyikolaj élete végéig a rokonaival élhet. A rémült férj mindenben beadta a derekát.

A hívatlan vendégek emlékezetes búcsúja

Szombat reggel hat órakor Anna hatalmas csattanással vágta ki a nappali ajtaját, majd a padlóhoz vágott egy fémvödröt és egy felmosófát. „Ébresztő, talpra mindenki! Elkezdődött a felújítás és a nagytakarítás!” — vezényelt katonás hangon, miközben kitárta az ablakokat a csípős hidegbe.

Nyikolaj másnaposan és határozottan lépett be a szobába egy tekercs olcsó, rikító zöld tapétával és a legbüdösebb ragasztóval:

  1. Közölte a családdal, hogy a gyárban elmaradt a prémium, így a bér fejében kapott építőanyagokból azonnal kifestenek.
  2. Mivel a nappalit felújítják, a vendégek a konyhában kapnak helyet kempingágyakon.
  3. Lenának spatulát nyomtak a kezébe a régi rétegek lekaparásához, az anyósnak pedig fertőtlenítőt a szegélylécek takarítására.

„A betegséget a munka gyógyítja a legjobban. Tessék felkelni, a reggelit ki kell érdemelni!”

Délre a rokonok úgy néztek ki, mint a bányászok: porosan, piszkosan, könnyező szemekkel küzdöttek a ragasztó szagával. Amikor végre enni kértek, Anna egy fazék sótlan, vízben főtt árpakását rakott eléjük egy-egy nyers káposztalevéllel, mondván, nincs pénzük másra. Pavlik követelőzésére pedig csak annyi volt a válasz: édesség csak a cipők letisztítása után jár.

Menekülés és a várva várt nyugalom

Délután sem volt megállás: a fagyos időben következett az ablakmosás, a zsíros vasserpenyők homokkal dörzsölése és a szőnyegek porolása, miközben a televíziót Anna kikapcsolta, azt hazudva, hogy elromlott az antenna. Estére a vendégek teljesen megtörtek.

Amikor Nyikolaj ártatlan képpel megemlítette, hogy vasárnap hajnalban a folyosó plafonjának vakolásával folytatják a munkát, Lenánál elpattant a húr. A felháborodott rokonok egyetlen óra alatt összepakolták a holmijukat, és inkább a legközelebbi vonattal hazamenekültek, mintsem még egy napot a „kényszermunkatáborban” töltsenek. Anna még gúnyosan utánuk kiáltotta, hogy a téli szünetben is szeretettel várják őket a csövek cseréjére.

A zöld tapéta helyett végül a kamrából előkerült a szép, világos tapéta, a lakást kitakarították, a csend és a béke pedig végleg visszatért. Az anyósék soha többé nem próbálkoztak bejelentés nélküli látogatással, Anna pedig megtanulta, hogy a családi határok védelmében néha a legkeményebb eszközökhöz kell nyúlni.

Like this post? Please share to your friends: