Amikor Galina és Pavel megérkeztek a gondosan ápolt telkükre, hogy leszedjék az idei első epret, a legrosszabb rémálmuk vált valóra: a kapun túl vadidegenek dorbézoltak. A békésnek tervezett délután percek alatt kaotikus fordulatot vett, ahol senki sem tudta, ki az igazi áldozat.
Váratlan vendégek a kerítésen belül
Galina és a férje, Pavel, késő délután értek ki a külvárosi kiskertjükbe egy elhúzódó buszozás után. Csupán annyi volt a tervük, hogy összeszedik az első érett szamócákat, ellenőrzik a kis faházat, majd estére visszatérnek a városi lakásukba.
A kapuhoz közeledve azonban Pavel hirtelen megtorpant. A csend helyett fülsiketítő zene harsogott, és bár eleinte azt hitték, a szomszédok ünnepelnek, gyorsan kiderült a lesújtó valóság: a hangzavar pontosan a hétvégi telek területéről származott.
A látványtól elakadt a lélegzetük. A verandán egy ismeretlen társaság mulatott, az udvarra kihúzott asztalon műanyag tányérok és üres üvegek hevertek, a füstölő grill pedig közvetlenül az ágyások mellett parázslott. Mindeközben két fiatalember gondtalanul labdázott, kíméletlenül letaposva a féltve őrzött epertöveket.
„Hogy kit keresnek? Ez a mi telkünk, huszonhárom éve a mi tulajdonunk!”
Szerződés a semmiből: egy furcsa hétvégi telek bérlet
A teraszról egy kigombolt ingű, negyvenes férfi lépett elő, kezében egy itallal. Ruszlanként mutatkozott be, és gúnyos mosollyal közölte, hogy a terület most már az övé, hiszen egész nyárra kibérelte egy bizonyos Oleg Vitaljevics Szinicintől.
A férfi még egy papírlapot is felmutatott, amely állítólag az átvételi elismervény és a bérleti szerződés volt. Elmondása szerint már átadott hatvanezer rubel előleget a titokzatos tulajdonosnak, és júliusban esedékes a következő részlet.
Galina döbbenten próbálta tisztázni a helyzetet:
- A negyvenhetes számú telek Galina Tyimofejevna Vetrova nevére van bejegyezve.
- A hivatalos kiskerti tagsági könyv azonnal kéznél volt, lepecsételve.
- Minden tagsági díj és közüzemi számla naprakészen ki volt fizetve.
Ruszlan azonban nem tágított. Azzal védekezett, hogy ilyen kiskönyvet bárki hamisíthat, neki viszont a valódi tulajdonos személyesen adta át a kulcsokat a házhoz.
A feltört zár és a lelepleződés
Pavel gyanút fogott, és elkérte a kulcsot Ruszlantól. Egyetlen pillantás elegendő volt ahhoz, hogy összeálljon a kép: a bejárati ajtón egy vadonatúj lakat csillogott.
A házaspár eredeti lakatját valaki egyszerűen levágta, a törött vasdarab pedig ott hevert a letaposott fűben. Ekkor már Ruszlan hangja is megbicsaklott, hiszen rájött, hogy a hétvégi telek körül valami nagyon nincs rendben, bár továbbra is a rejtélyes bérbeadóra hivatkozott.
Galina habozás nélkül tárcsázta a kiskertszövetség elnökét, Vera Sztepanovnát. Az elnök asszony megerősítette, hogy soha életében nem hallott semmiféle Szinicinről, és azonnal a helyszínre indult, hogy tisztázza a jogsértést.
Menekülési kísérlet a kertkapuban
A helyzet percről percre feszültebbé vált. Ruszlan kétségbeesetten próbálta hívni az állítólagos tulajdonost a telefonján, hogy szembesítse a vádakkal:
„Oleg Vitaljevics, hol vagy? Itt áll egy nő a papírokkal, és azt mondja, övé a telek! Halló? Halló!”
A vonal hirtelen megszakadt, és a szám többé nem válaszolt. Ekkor a társaság egyik tagja, a sarokban csendben figyelő, sapkás Artur hirtelen felállt az asztaltól. A fiú zavartan a nadrágjához törölte a kezét, és megpróbált észrevétlenül kisurranni a kapu felé, mondván, hogy valamit a kocsiban felejtett. Ruszlan azonban azonnal utána vetette magát, és a kijáratnál elkapta a menekülni próbáló fiatalt.
