Katya autójában a klíma már a múlt héten felmondta a szolgálatot, így most úgy ült a forró utastérben, mint egy csirke a sütőben. A Kutuzovszkij sugárúton reménytelen dugó alakult ki, miközben az óra mutatója könyörtelenül haladt előre, a szomszédos ülésen pihenő torta pedig lassan olvadni kezdett. A tejszínhabos rózsa megroggyant, és Katya már számtalanszor megbánta, hogy elvállalta az elhozatalát.
Egy feszült délután és az anyós születésnapja
Katya a dobozt bámulva dünnyögött magában, nehezményezve, hogy a feladatot megint rátolták. Maga is megrendelhette volna, mégis Katyának kellett elmennie érte, kifizetnie, és valószínűleg elviselnie a megjegyzéseket is. Anyósa, Szofja Markovna, még a távolból is képes volt tönkretenni a hangulatot.
Gyenyisszel kötött tizenöt évnyi házasság egyet jelentett a végtelen kritikákkal és szemrehányásokkal. Katya már hozzászokott a bűnbak szerepéhez, de a hőség miatt ez a nap elviselhetetlenebbnek tűnt. Ráadásul Gyenyisz már délelőtt elment, teljesen egyedül hagyva őt a virágokkal és a nehéz dobozzal.
A műszerfalon hevert az aranyozott betűkkel nyomtatott díszes meghívó, amely szerint az ünnepség délután ötkor kezdődött. Katya meglepődve jött rá, hogy három órát hitt a kezdésnek, és feleslegesen kapkodott. Úgy döntött, leadja az édességet az étteremben, rendbe szedi magát, és iszik egy kávét, mielőtt a rokonok hada megérkezne.
Váratlan suttogás a gazdasági bejárat mögött
Húsz perc múlva leparkolt a patinás, oszlopos étteremnél, ahol a portás lesújtó pillantást vetett a kopott autójára. A nehéz csomaggal a hátsó teherbejárat felé vette az irányt, majd belépett a fém védőajtón. A folyosón ételszag és fertőtlenítő keveréke terjengett, a távolban fazekak csörömpöltek.
A díszterem felé haladva azonban fojtott hangok ütötték meg a fülét az egyik alig tíz centiméterre nyitva felejtett ajtón keresztül. Szofja Markovna beszélt odabent, ám a megszokott magabiztos, parancsoló tónus helyett a hangja furcsán remegett, mintha a sírás szélén állna.
„Vitya, nem bírom tovább. Ha rájönnek, minden összeomlik. Az a buta Katya… ő fog először gyanút fogni. Ismered a patkány természetét.”
Katya arcába szökött a vér a durva jelző hallatán, de a döbbenettől megmozdulni sem bírt a nehéz dobozzal a kezében. Egy mély, idegen férfihang válaszolt lustán és magabiztosan, csitítgatva az asszonyt, hogy senki sem szerez tudomást a dolgokról, hacsak el nem jár a szája.
Rejtélyes szavak és egy mentett felvétel
A szobában koccant egy üvegpohár, miközben az anyós megrendülten, mégis dacosan válaszolt a bent ülő titokzatos férfinak. Kijelentette, hogy inkább elpusztul, minthogy ezt a dolgot Gyenyisz vagy a menye kezébe adja. Katya nem látta őket, de érezte a kimondhatatlan feszültséget.
Ebben a pillanatban megremegett a táskájában a telefon, Gyenyisz küldött üzenetet, hogy hol késik, mert az anyja már a helyszínen idegeskedik. Katya óvatosan, ujjheggyel benyúlt a retikülbe, bekapcsolta a hangrögzítőt a mobilján, a falhoz támaszkodott, és tovább fülelt.
- A váratlanul érkező, elegáns ismeretlen jelenléte.
- Szofja Markovna szokatlanul megtört, reszketeg viselkedése.
- A határozott elutasítás, hogy bármi is a fia vagy a menye kezébe kerüljön.
Különös vendég az ünnepi asztalnál
Egy órával később a bankett teljes gőzzel zajlott, Katya pedig a férje és egy fecsegő rokon közé ékelődve figyelte a történéseket. Az asztalfőn bordó ruhájában trónoló anyósa mellett ott ült a rejtélyes Viktor is. A hatvanas éveiben járó, ősz férfi kimért és drága öltözéket, valamint rendkívül értékes karórát viselt.
Gyenyisz is meglepődött az ismeretlen láttán, és rákérdezett, miként került ide, hiszen tudomása szerint Izraelben kellett volna tartózkodnia. Szofja Markovna elhárította a kérdést üzleti ügyekre hivatkozva, kerülve fia tekintetét. Viktor eközben gyengéden elvette előle a borospoharat, vizet töltött neki, és a fülébe súgott valamit.
Az asszony bólintott, de teljesen elveszettnek tűnt, és öntudatlanul kenyérmorzsákat szórt a hófehér abroszra, amit korábban soha nem tűrt volna el. Katya némán rögzítette magában az árulkodó részleteket, miközben férje unokaöccse, Igor mellételepedett a pezsgőjével.
A közjegyzői látogatás híre
Igor félrevonva Katyt elárulta, hogy a múlt héten titokban követte a nagymamát, aki éppen ezzel a Viktor nevű férfival zárkózott be egy közjegyzői irodába. Egy egész órát töltöttek odabent, és amikor utána rákérdezett a látogatás okára, a nő dühösen elzavarta.
A fiú nyíltan rákérdezett, nem féltik-e az értékes arbat-i lakást, mert ha az idős rokon átíratja az idegenre, senki sem lát belőle egy fillért sem. Katya csendben maradt, hiszen bár tudta, hogy Igor megbízhatatlan bajkeverő, a korábban kihallgatott beszélgetés félelmetesen összecsengett a szavaival.
Felállt az asztaltól, és a mosdóba ment, ahol a hideg víz fölé hajolva a tükörbe nézett. A kétségek és a hallott szavak súlya kavargott a fejében, miközben a saját fáradt arcát fürkészte a megválaszolatlan kérdések közepette.
