Alina kezében megremegett a friss villanyszámla, miközben az abszurd összeget meredten bámulta a konyhaasztal felett. A lakásban már hetek óta gyűltek az apró, megmagyarázhatatlan furcsaságok, ám a legújabb számla végleg átlépte a józan ész határait.
Rejtélyes változások a megszokott rendben
A bögrék megint nem a megszokott helyükön álltak. Alina halkan morgolódva pakolta vissza az edényeket a konyhaszekrénybe, pontosan úgy, ahogyan mindig is szokta. Tisztán emlékezett rá, hogy a kék bögrét a polc szélére állította, most viszont beljebb volt tolva a sor közepére.
Az előző nap gondosan egymásra rakott tányérok szintén más elrendezésben várták. Nem ez volt az első alkalom, hogy valami észrevétlenül megváltozott körülötte, miközben ő a magánklinikán dolgozott.
Hirtelen meleg karok fonódtak a dereka köré. Sergey hátulról lépett a feleségéhez, és gyengéden az asszony nyakához hajolt.
„Már megint túl sokat képzelődsz, Alina? Biztosan te magad tetted arrébb őket, csak elfelejtetted a fáradtságtól.”
Egy sebész professzionális memóriája
Alina tekintete elkomorult, és szembefordult a férjével. Szakmai memóriájára mindig bizton támaszkodhatott, hiszen a műtőben felelősségteljes munkát végzett, ahol minden apró eszköz helyét pontosan számon kellett tartania.
- Pontosan tudta, mikor és mit mozdított el a lakásban.
- A feszített munkatempó ellenére fejben tartotta a háztartási részleteket.
- Megmagyarázhatatlan belső megérzés figyelmeztette a változásokra.
Sergey azzal próbálta nyugtatni, hogy az agy szelektíven jegyzi meg a dolgokat, és otthon természetes dolog a feledékenység. Amikor azonban Alina kimondta, hogy szinte érzi valaki más jelenlétét a lakásban, a férfi hangja megbicsaklott, és értetlenkedve hárította a feltételezést.
Éjszakai riasztás és eltűnő tárgyak
A beszélgetést egy hirtelen telefonhívás szakította félbe: az autópályán történt súlyos baleset miatt Alinát sürgősen berendelték. Bár Sergey nehezményezte, hogy felesége alig fejezte be az előző huszonnégy órás műszakját, az asszony sietve felöltözött és útnak indult.
Az elmúlt hónapban a furcsaságok csak sokasodtak a lakás falai között. Alina édesanyjától kapott kedvenc kristályvázája nyomtalanul eltűnt, és a készletből két tányérnak is nyoma veszett. Sergey ezekre csupán annyit mondott, talán összetörtek, de ő sem emlékszik pontosan.
Egy újabb kórházi műszak után Alina csendben érkezett haza a sötét lakásba. A férje mélyen aludt, a konyhai tűzhely égői viszont még forrók voltak, mintha nemrégiben főztek volna rajta. A fürdőszobában pedig egy gyűrött, vizes törölköző hevert a kád szélén, holott Sergey mindig gondosan kiteregette a sajátját.
A megmagyarázhatatlan villanyszámla
Egy héttel később futottak be a közüzemi elszámolások, és a papírokat átnézve Alina megdöbbenése határtalan volt. A különös jelek a lakásban ekkor váltak kézzelfogható anyagi terhhé: a villanyért fizetendő összeg a szokásos mérték ötszörösére ugrott.
Alina azonnal a nappaliban tévéző férjéhez sietett a számlával a kezében:
„Tizenötezer? Soha nem fizettünk még ennyit, a leghidegebb télen, bekapcsolt fűtőtestekkel is legfeljebb háromezer volt!”
Sergey kedvetlenül vette kézbe a dokumentumot, meglepetten felvonta a szemöldökét, majd vállat vont. Felvetette, hogy talán a szolgáltató tévedett, vagy meghibásodott a mérőóra. Alina azonban hosszan, kérdőn nézett a férjére, és nem hagyta annyiban a dolgot:
„Sergey, ez egy óriási összeg! Én úgy gondolom…”
„Mit?” – vágott közbe Sergey…
