A banki pult hideg üvegfelülete szinte vágta a tenyeremet, miközben a férjem erőszakosan megragadta a táskámat. A családi örökség ígérete teljesen elvette a józan eszét, és készen állt arra, hogy mindent felégessen maga körül a remélt vagyonért.
Pénzügyi harcok a bankfiókban
— Tedd le az útleveled az asztal szélére, és ne mozdulj! — sziszegte Gyuri, miközben a bőrtáskámat a pulthoz szorította. — Semmit nem írsz alá egyedül, érted? Én vagyok az egyetlen közvetlen örökös!
— Három órája ezt hallgatom, Gyuri — válaszoltam halkan, miközben lefejtettem az ujjait a pántról. — A hozzáférési meghatalmazás kettőnk nevére szól. Az én aláírásom nélkül az ügyfélkártyát fel sem oldják.
A hátam mögül ekkor felhangzott az anyósom mély sóhaja. Valéria asszony a nyírt hódprém kabátját igazgatta, és megvető pillantást vetett rám:
— Jaj, már megint a filléreskedés! Margitka, te minden apróságból drámát csinálsz. A férfi intézi a pénzügyeket! A megboldogult Viktorom be sem engedett a bankba, mindent maga teremtett elő a családnak.
— A megboldogult férje fél évvel ezelőtt hárommilliós közüzemi tartozást hagyott maga után a műhelyei miatt — emlékeztettem nyugodtan. — A fiókban lévő széf bérleti díját pedig én fizettem ki a saját bankkártyámról.
— Azért, mert a fiam számláit tévedésből zárolták! — emelte fel a hangját az anyósom, az ajtóban álló biztonsági őr felé sandítva. — Az adóhatóság hibázott, érted? Ne hozd szégyenbe a férjed idegenek előtt!
Előkerül a 44-es rekesz kulcsa
Az ügyintéző hölgy a névkitűzője szerint Anita volt. Gyorsan rám emelte a tekintetét, összeszorította a száját, és felém tolta az elektronikus aláírótáblát.
— Margit asszony, kérem, erősítse meg a közös belépési szándékot az értékmegőrzőbe — mondta egyenletes hangon. — A bérleti díjnál szerepel egy hétezer-nyolcszáz forintos rendezett tétel az ön nevére. Megerősíti a szerződés meghosszabbítását?
— Megerősítem — vettem kézbe az érintőtollat.
Gyuri türelmetlenül oldalba lökött, miközben a kabátjából egy vastag, fekete mappát húzott elő. A tekintetében mohóság csillogott:
- — Szedd már a lábad, odalent percre pontosan mérnek mindent!
- — Anya, bevette a szívgyógyszert?
- — Bevettem, kisfiam — szorította mellkasához a táskáját Valéria. — Apád a kórház előtt súgta: a negyvennégyes széfben van minden, aranyban, hogy talpra állhass.
A férjem önelégülten vigyorgott, és az ujjával a pulton dobolt. Már előre eltervezte, hogyan vásárolja fel a szervizt, és hogyan szabadul meg az én régi autómtól. Amikor figyelmeztettem, hogy a járművet a házasság előtt, a saját prémiumomból vettem, csak még agresszívabbá vált.
Anita ekkor letette elénk a mágneskártyát és a két hosszú fémsapkás kulcsot, amelyeket egy rézbiléta fogott össze. Rajta a jól látható szám állt: negyvennégy.
Feszült léptek a páncélterem felé
— Miért állsz ott, mint egy cövek? — rántotta meg a kabátom ujját Gyuri a lépcsőfordulóban. — Szedd a lábad, anyám alig kap levegőt!
— Megyek, de ne rángass — húzódtam el tőle.
Valéria asszony a korlátba kapaszkodva sziszegte a szavakat mögöttem. Azzal vádolt, hogy hálátlan vagyok, és nem támogatom a férjemet, miközben ő három éven át ápolta a magatehetetlen apósomat. Igaza volt abban, hogy a gondozás terhét ő cipelte, miközben én késő estig a mérnöki irodában dolgoztam a költségvetéseken. Bűntudatból adtam oda korábban háromszázezer forintot a megtakarításomból a műhelyre, amiből aztán semmi sem lett.
— Apád aranya most egy rendes, háromszobás lakásra megy majd a sugárúton, Gyurinak meg veszünk egy tisztességes kocsit! — jelentette ki diadalmasan az anyósom.
Amikor rákérdeztem, miért csak neki veszünk lakást, Gyuri nekiszegezett a falnak a hideg folyosón:
— Mert apám neki gyűjtötte! Te ma feleség vagy, holnap meg lelépsz, de anyám csak egy van. Bemegyünk, kinyitjuk, én mindent elrakok, te pedig csendben maradsz. Négyre már bejelentettelek a közjegyzőhöz, lemondasz mindenről!
A nehézfém szaga és a fenyegető valóság
A páncélterem súlyos acélajtaja tompa hidraulikus zúgással nyílt meg előttünk. Odabent hűvös volt, ózon, régi papírok és csiszolt acél szaga terjengett a szűk helyiségben. Ablakok sehol sem voltak, csupán a mennyezeti lámpák fehér fénye világította meg a padlótól a plafonig sorakozó szürke rekeszeket.
Anita léptei tisztán kopogtak a járólapon, ahogy a mélybe vezetett minket.
— B szektor, alsó sor. Negyvennégyes széf — mondta hátra sem nézve.
Valéria asszony megbotlott, és görcsösen kapaszkodott a fia karjába. Gyuri száraz ajkát nyalogatta, kezében idegesen markolva a fekete mappát. A cipzár középen szétnyílt a feszüléstől, és a táskából kilátszott egy vastag papírlap széle. Egy markáns, átlós piros csík húzódott rajta — a biztonsági és behajtási osztályok hivatalos jelzése a peren kívüli követeléseknél.
Pontosan ismertem ezt a vörös jelzést a korábbi beruházási szerződésekből, amikor az alvállalkozók elbukták a határidőket…
